Ciao a tutti belli e brutti. Voltam Villányban egy héttel ezelott és ahányszor megyek egyre jobban vagyok bele szerelmes, ebbe a bor videkbe. Azér hiányoltam azt, hogy a fo úton ne lehessen úgy gyalogolni a sok kamion és kocsi miatt és ki ülni a buz miatt mi közben az ember iszik és eszik jó magyar borokat és ételeket, nem hiszem el hogy nem értik, hogy helyet kell adni annak a termékeknek, helyet ami itt megélhetést ad, és Magyarország egyik büszkesége lehetne a világban. Hajra Magyarország. Építo kritikával.

Furcsa, hogy egy szakács betegállománnyal indítson egy blogot, de ez az igazság. Pillanatnyilag a négy fal között raboskodva álmodozom a konyha- egyébként sokszor a pokolba kívánt- melegéről és nyüzsgéséről.